Szeretettel üdvözlöm, Kedves Látogató!

Egy kis ("civil szakmai") életrajz: 1974. június 29-én láttak meg a nap sugarai, már ha éppen nem takartak előlük felhők. A nevem, amit a szüleimtől kaptam "hagyatékul": Koszpek Ferenc. A tanult szakmám hivatalos megnevezése 615-2. Műszergyártó és -karbantartó (mechanikai műszerész) amit szakközépiskolai érettségivel szereztem meg. Ezen kívül munkaerőpiacon való helyzetem javítása érdekében felnőttképzési program keretében elvégeztem egy nc-cnc gépkezelő (forgácsoló) szakképesítést adó tanfolyamot. NC-CNC forgácsológépek kezelőjeként nem igazán szeretek, szerettem dolgozni és bár mechanikai műszerészként szeretek, sokkal jobban érdekel, így közelebb is áll hozzám az elektronika, ezen belül az elektromos szerelés, a javítóműszerészi munka, a műhelyben történő elektronikai szerelés, -javítás, valamint az ezekhez szorosan hozzátartozó minőségellenőrzés és a minőségbiztosítás, mint munkaterület. Tapasztalatom is ebben van szélességében és mélységeiben is sokkal több.

Ennyi információ bőven elég lesz arról, ami a munkával kapcsolatos...

Nagy szavaknak tűnhet "kis emberek" számára, de sok igazság van abban, hogy mindenkinek olyan munkát kellene végeznie, amiben maximálisan örömét leli. Nálam ez -jelenleg még- csupán szabadidős tevékenységként van jelen, mondhatni, hogy a mindennapokban, de sajnos bőven vannak ilyen szempontból "szabadnapok". A tevékenység pedig, illetve annak "elektronikus lábnyomot" is hagyó része: verseket írok, valamint 2007 óta verseken kívül rövid, tömör prózákat is. Persze csak akkor -mint már céloztam rá a gyakorisággal, illetve annak hiányával-, amikor ihletem van hozzá.

Sok csalódásban és fájdalomban volt részem eddigi életem során, de ennek okait nem fogom itt megosztani.
Na jó, egy kis részét mégis, hiszen ezek miatt is írtam és írok. 

Egy "agymenés" /talán/ tőlem:

"A pesszimista embernek majdnem ugyanolyan az élete, mint egy közepes képességű harmadikos tollbamondás dolgozatának helyesírása: ugyanúgy tele van hibákkal, de nem csak néhány szó hiányzik belőle, hanem a lényeg, amitől értelmet nyerne."

Már annyiszor és oly sok mindenben tévedtem, hogy inkább nem is számolom, mert ami megtörtént, az már nem változtatható. Legalábbis a jelenleg ismert és bizonyítékokkal, képletekkel alátámasztott gyakorlati fizikával kapcsolatos, nyilvánosan hozzáférhető ismereteink szerint. Hogy mit rejt az a tudástár, mi mindent rejt előlünk az, amihez nem férünk hozzá, azt inkább ne firtassuk...

Sosem volt könnyű újra hinnem, hogy nem kerülök (nem küld valaki) ismét padlóra, mégis hiszem, hogy végül sikerül elérnem az összes célomat!

Mint az látható világra jövetelem dátumából, a rák jegy szülötte vagyok, aminek legtöbb tulajdonsága rám is jellemző. Legjobban biztosan az, hogy sokszor megbotlottam, sőt, elestem az élet buktatóiban, vagy a saját hibáimból szőtt szőnyeg gyűrődéseiben, de eddig mindig csak leporoltam magam és - ha nehezen is, - talpra álltam, vagy legalábbis valamilyen formában mentem tovább...

Vallom az egyik örök mondás igazát: A remény hal meg utoljára.

Jó szórakozást, kellemes időtöltést kívánok az oldalon található tartalomhoz!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés