Égő vágy

Azt mondják az emberek,
Álomképet kergetek.
Hadd mondják, Ők szabadok.
Én akkor is szaladok!

Szeretem…

SZeretem a szemed csillogását,
Enyhíti életem kínlódását.
Rám nézel, s a gondok tovaszállnak,
Emléke sincs a boldogtalanságnak!

Te vagy, kivel boldogan élhetek,
Lobog a tűz, s szárnyal a képzelet!
Engedd, hogy az idő bevégezzen,
Kívánd, hogy szerelmem megmérgezzen!

Máshol

Korzózom az utca kövén,
Tereken át, házak közén,
Város széle, tovább hegyek…
Nem tudom még, hová megyek.

Elindultam, mert mennem kell.
Új élet tűnt előttem fel:
Lugast látok, sok virágot,
Egy gyönyörű, új világot.

Kerítése szeretetből,
Az egész kis szeletekből,
Mindenkinek jut egy darab,
Mégis az egész megmarad.

Te is ott vagy a távolban,
Álmok között, vad mámorban.
Várj rám, jövök, s ott maradok,
Mert Érted úgy odavagyok!

Ha rám nézel, megremegek,
Rám mosolyogsz, s elepedek.
Ha megszólalsz, menten szállok,
Ha hozzám érsz, mennyben járok.

Futok Hozzád réten, s mezőn,
A távolba nézek merőn.
Erdők, mezők, tovább hegyek,
Jól tudom már, hová megyek!

Álom, édes álom

Az égről a telihold rám mosolyog,
Érzéseim közé vágy sompolyog.
Vágyom Rád, de tested épp nem látom,
Maradsz most csak álom, édes álom…

Mi lehet mögötte?

SZíveden nyiss egy ablakot,
Egy kis rést, min beláthatok!
Régen várok Rád, s egy jelre…
Eddig voltam lejegelve?

Te vagy, kitől feléledek?
Lehet… Mindent megégetek!
Egyet tudok: Beléd estem!
Kívánlak. Pont. Bevégeztem!

Kitörésre készen

Kívül a világ elcsendesedett.
Észre sem vettem, s beesteledett.
Unalmas, hogy semmi sem történik…
Merengve nézem a kert törpéit…

Meg vannak tán írva a napjaim
Az ÉLET-könyv elsárgult lapjain?!
Nem! EMBER–nek születtem! Szabadnak!
Nekem is járhat néhány szabadnap!

Szabadon szárnyra kap képzeletem:
Minden a legjobb lesz! Képzelhetem!
A lelkem is megnyugvásra talál,
Mert Tebenned végre társra talál!

Testem tűzben ég, ha Rád gondolok,
Akik ezt nem érzik, nem boldogok.
Ahogy eszembe jutsz váratlanul,
Szívem hevesen ver, s páratlanul.

Itt állsz előttem, mint akkor ősszel.
Egy randi emléke… Aszott, s őszell.
De a szívem veri az igazat:
Életünkből valami kimaradt…

Most gazdagabb vagy a vágy sarcával,
Látod? Mosoly ül a szád sarkában…
A mosoly a legszebb minden szájon…
Kívánom, rosszkedved mind elszálljon!

Mit tettél velem?

Kívánlak, mint nyárban az új vetés az esőt,
Mint emberektől megriadt szarvas az erdőt!
Mint ahogy a béke hiányzik a Világnak,
Én is annyira, sőt sokkal jobban kívánlak!

Jó éjt!

Óhajtalak Téged!
Érints meg most, kérlek!
Jöjj, ölelj, ragaszkodj,
SZoríts jól Magadhoz!

Ajkad tedd ajkamra,
Karodat vállamra!
Ájulásig szeress,
Tégy velem, mit szeretsz!

Az álmok ereje

Napnak is a hold jó éjszakát kíván,
A város fényből sötétbe vált némán.
Elnyom a fáradtság, de Rád gondolok,
Kik egymásról álmodnak, mind boldogok!

Álmok nélkül?

Nem vagyok a sors kegyeltje
Gondjaimat nem egyelte
Boldog, egészséges család,
Jellemzőbb volt méreg, s csalás.

Képmutatás volt az egész,
Ám kitartó voltam, s merész.
Elestem, majd lábra álltam,
S mindig többre, másra vágytam.

Ha már nekem nem lehetett,
Adok majd én jobb életet!
Szeretetet nyújtok, s békét…
Nem látom még e sor végét.

Gyerek kell, s ez nem gyerekes,
S egészséges, nem beteges!
Célja legyen életemnek,
Értelme a két kezemnek!

Álmok nélkül, mondd, mit érnék?
Vágyak nélkül hová érnék?
Álmok nélkül minek ÉLNI?
Úgy nem lehet CÉLBA ÉRNI!

Küzdeni csak más álmáért,
Harcolni az Ő vágyáért?!
Törjük szét vágyaink hámját,
Éljük meg álmaink álmát!

Egy nap 

Pirkad. Múlik az éj,
Reggel múlik a kéj.
Kinyílik a szemem,
S nem talál a kezem.

Álmomban itt voltál,
“Aludj, Macim!” szóltál.
Tovatűnt az álom,
Emlékét “kajálom”.

Reggel. Indul a nap,
Unott, és lagymatag.
Mondják, ez az élet…
Ebből én nem kérek!

Delet üt az óra.
Fogjam “riadóra”,
Mert épp nem vagy velem,
S nem fogod a kezem?

Megtenném, ha ettől
Ez a helyzet “megdől”.
Erre nincsen esély,
Marad csak a remény.

Délután. Változás?
Marad az álmodás.
Még most sem vagy velem.
Kisírtam a szemem.

Mikor Rád gondolok,
Szívem fájón dobog,
Mert nem vagy az enyém,
Bár megvan az esély.

Sötét. Este. Megint.
Forró szele megint:
Fekve is Rád vágyok,
S jönnek a vágyálmok…

Szájízek, érzések

Mézédes álom után
Keserű az ébredés:
Fényeket látok bután,
De ez téves észlelés.

Mert már nem vagy mellettem,
Az ágyam hideg, fagyos.
Savanyú tény, kelle’tlen,
Megszeppent, ijedt vagyok.

Hol lehetsz… Tovatűnt az álom,
Bár még tisztán emlékszem.
Csak Rád, nem másra vágyom!
Ez már biztos! Egészen!

Itt vagy. Itt a rímekben.
Érzem a melegséged!
Itt bujkálsz a szívemben…
Vágyom a közelséged!

Mint…

Mint egy kismadárnak a fészek melege,
Mint egy autónak mind a négy kereke,
Mint egy kislánynak a néha hangos kacaj,
Olyan fontos vagy Nekem! Ez nagyon pazar!