Békés Karácsonyt

Szeretet vegyen körül,
Te se kapjál ütleget,
Ma mindenki úgy örül…
Békés, boldog ünnepet!

Érezd, amit én!

Nincs egyetlen biztos pont az életedben,
Hánykolódsz csak céltalan a végtelenben.

Napról-napra nagyobb lesz a kínzó magány,
Ha nem küzdesz, utolér e gyilkos ragály.

Ma egyedül én nyújtom csak kezem feléd,
Érző szívem sarkig tárva teszem eléd.

Csak felfelé vezet tovább a mi utunk,
Hullám hátán minden gondon át is jutunk!

Remélem, hogy tőlem most már nem fogsz félni,
Bízzál bennem, s több csalódás nem fog érni!

Sikerülhet! A mi hajónk révbe érhet!
Segíts ebben nekem Te is, kérve-kérlek!

Szerelemcsapda

Reszketek a forróságtól!
Meghalok a boldogságtól!
Nincs már kétség, mitől égek,
A hosszú tél mért ért véget:

Szeretlek! Ahogy csak lehet!
Maradok! Most már csak Veled!
Itt leszek, s megfogom kezed,
Remélem, jó leszek Neked.

Rab lettem. Érzelmek rabja.
Te lettél életem napja!
Melegséget hoztál, és fényt,
Visszaadtad az ég kékjét.

Bilincseim büszkén hordom!
Önként rabság, biztos kordon!
Együttlétünk minden napja
Madársereg csengő hangja.

Veled édes e kötöttség!
Oly gyönyörű a vörös ég!
Azt jelzi, hogy kel már a Nap,
És életünk mind boldogabb…

Rövid az élet

Semmi extrát nem kívánok:
Téged, s közös boldogságot.
Olyan rövid az életem!
Vajon Veled leélhetem?

Ha

Mintha villámcsapás érne,
Mintha a fél határ égne,
Mintha a szél nem is fújna,
Mintha… Nyár van. Megint, újra.

Kincs, ha benned élek mélyen,
Kincs, ha értem ébredsz régen,
Kincs, ha még nem felejtettél,
Kincs, ha… Megvolt, de ejtettél.

Noha még nem feledtelek,
Noha meg nem szerezhetlek,
Noha meg sem kerestelek,
Noha… Mindig szerettelek.

Soha meg nem bántottalak,
Soha meg sem vádoltalak,
Soha meg sem sértettelek,
Soha… Mégsem értettelek.

Még ha szívtelen is voltál,
Még ha ellenem is szóltál,
Még ha velem jó volt, vártál,
Még ha… Mert a Holdon jártál.

Néha álmodom még Rólad,
Néha kétlem, hogy rég jól vagy,
Néha kérdem, mért nem szóltál,
Néha… Mégis minden voltál.

Ballagásodra

Búcsúzol ma tanártól, és diáktól,
Búcsúzol a sulinapok kínjától,
Életednek első része lezárul,
Előtted a való világ kitárul.

Ma jött el a végső búcsú ideje,
Pihen már a tanár, s szülő idege.
Azt akarták, hogy életed jobb legyen,
Dolgoztak is eleget a jobb jegyen.

Őket illet minden csók és köszönet,
Legalább ma szerezz nekik örömet!
Köszönd meg azt, hogy belőled ember lett,
Köszönd meg, hogy mind ott álltak melletted!

Ki tudja, hogy mi válhat még belőled,
Nem függ mástól, egyedül csak tetőled.
Mesterember abból lesz, ki jól tanul,
Tanulj, mert a tudás szolgál oltalmul!

Megszeretni, s nem feledni

Megszeretni egyetlen pillanat kellett,
Elfeledni rövid lesz az egész élet.
Csak megláttam, és elállt a lélegzetem,
Rögtön tudtam, Ő az, akit rég kerestem.
Megismertem, és azóta Őt szeretem,
Bármi lesz is, most már csakis Ő kell nekem.

Emlékszem a szívem nagy dobbanására,
Emlékszem, nem tudtam ránézni sem másra.
Emlékszem a haja csillag-illatára,
Emlékszem még keskeny, rózsaszín ajkára.
Emlékszem az egész csodás, hosszú nyárra,
Jól emlékszem a felhőtlen boldogságra.

Csókjának édes ízére is emlékszem,
Azzal bolondított engem meg egészen.
A sok boldog nevetésre is emlékszem,
Maradt még sokkal több szép emlékem.
De az emlékek lassan homályba vesznek,
Bár nekem mindig nagyon fontosak lesznek.

Eszembe jut midig, ha az eget nézem,
Mindig, ha egy szellő fuvallatát érzem.
Eszembe jut minden egyes szivárványról,
S eszembe jut minden árnyat adó fáról.
Ha hozzám ér valaki más puha keze,
Eszembe jut, milyen jó volt akkor Vele.

Elvesztettem Őt. Az élet oly kegyetlen.
Most már tudom, nekem Ő volt az egyetlen.
Elindulok minden héten keresni Őt,
Mert tudom, hogy mindig fogom szeretni Őt.
Kevés esély van arra, hogy rátaláljak,
De nem bírom tovább, hogy csak várjak, várjak.

Nincs is nekem már semmi más kívánságom,
Az sem kell, hogy teljesüljön minden álmom,
Csak Őt kérném, de nincsen hozzá hatalom,
Őt szeretném, tiszta szívből Őt akarom!
Megtennék bármit, mit ember megtehet,
Cserébe Ő se felejtsen el engemet!

Maradj velem…

Maradj velem! Ennyit kértem,
Mért hagytál el, ma sem értem.
Szenvedek, ha nem vagy velem,
Hiányzik, hogy fogd a kezem.

Nincs a napnak olyan perce,
Melyben ne jutnál eszembe.
Veled fekszem, Veled kelek,
De vajon még remélhetek?

Nincsen válasz, tudom. Sajnos.
De a kétkedés csak mardos.
Van-e aki jobban szeret?
Vajon teljes az életed?

Tartozom egy vallomással:
Nem élhetek senki mással.
Nem tudok már mást szeretni,
Mert nem tudlak elfeledni.

Aznap, mikor megláttalak,
Másképp ment le este a nap.
Nem volt talán szebb sohasem.
Vagy nem látta épp senki sem?

Emlékszel az első jelre?
Kacsintás volt. Apró, szende.
Aztán jött egy erős érzés.
Hogy mi volt az, már nem kérdés:

Szerelem volt, szívszerelem.
Mindent elsöprő érzelem.
Gondolsz még rám? Vagy már rég nem?
Azt azért én mégis kétlem.

Álmodtam egy szép világot,
Olyat, mit még szem nem látott.
Te voltál az álmom tárgya,
Te voltál, Te Kedves, Drága.

Reggeltől más lett az élet:
Rájöttem, hogy érted élek.
Érted, és a kislányodért,
Meg a közös boldogságért.

Boldog én csak Veled leszek,
Érted égek, majd’ megveszek.
Kell, hogy hajónk révbe érjen!
Sikerülhet, én úgy érzem.

Nem mondhattam el senkinek,
Leírtam hát, de csak Neked.
Nem is tartozik ez másra,
Rád, rám, és a fél világra.

Kiabáld ki szíved titkát,
S boldog lesz az egész világ!
Mi örömöd lenne abban,
Ha boldog vagy, de magadban?

Locsolóvers

Erdő mélyén jártam,
Sok virágot láttam,
Akartam is szedni…
Hhhh! Tovább kellett menni.

De a virág nem ám minden,
És sohasem adják ingyen.
Itt a vizem! Kölnivizem!
Nem hiába hozom-viszem!
(Zutty!)

Neked

SZép szemednek édes fényét nézve
Elmerülök egy mély szenvedésbe'.
Rád gondolok nap mint nap, és éjjel,
Emléked versenyzik minden széppel.

Téged látlak, ha behunyom szemem,
Látlak élethűen, én szerelmem.
Emléke az első boldog percnek
Keresteti viszont a szerelmet.