The time is arrived

If the live sweet, but too light,
when the your lion sleep tonight,
when the danger get only around,
then you change your live or love.

Lopott órák

Épphogy fátyol mögé bújva
élvezzük a dobpergést,
és átéljük megint, újra...
...de állj! Nézd csak, ott egy rés...

A tied is jön majd

Életvonat: néha-néha felszed;
tovatűnő, végtelen órák,
mindig lesz, és soha nem volt percek;
beleülnél, de nem jó rád...

Meztelen

Kékmagas ég ölén
örvénylő forgatag,
szélkakas, vérsövény:
sötét lőn, s szórt a mag...

Törj az égig

Álmunk, ha az égig ér,
elérhető, csak tenni kell,
nem félni a régiért,
s nem érni be ennyivel.

Kétesélyes

Udvariasság volt talán?
Vagy az első apró morzsa
az ismerkedés asztalán?
...dúl a mélyre ható torzsa'...

Dilemma

Csak vonulnak az emberek,
amolyan szombat reggelesen,
van köztük, ki gőgben hempereg,
s attól fél, hogy meg se lesem,
ám a többség táskával jár,
van ki kettőt, hármat cipel...
Mi lehet a táskák alján?
Min osztoznak? Hánnyal? Kivel?

Nem véletlen

Kerítés előttünk, vállmagas,
hat sornyi szögesdrót a tetején,
távolabb egy kidőlt lámpavas...
Megszól'ni, hogy is volt a "te meg én"?

Hajthatatlanul

Végtelen falakon
réseket keresek,
végzetem, ha adom,
kétesen, feles'en...

Bocsánatos bűn

Mi ez a hirtelen támadt csend?
Záporeső, vagy nagy vihar lesz talán?
Egy angyal szállt alá, s párat csent
csókjaimból szerelmem asztalán...

Még a széltől is

Megérint a féltés szele,
felemelem a karom;
oly boldogan élnénk vele,
s elevenen akarom...

Utolsó sokéves terv

Ordít a csend, megriaszt egy bátor kismadár,:
fordítva cseng -kis pimasz-, s mert mától nincs határ,
jövőnket a jelenbe ma szőheti bele,
s máig kész lett a tegnapok jövő heti fele...

Fény az éjszakában

Robogunk csak, talán céltalan,
szemünk a távolba réved:
boldog holnap... s bár még ma van,
jövőnket vágyódva kéred...

Tétován

Színek békés óceánja,
s a szótlanság csendes árja
fonja körbe, hogy ne bánja:
még nem tudja, lesz-e párja...

...új napra ébredsz...

Álmod ím való lett: van már ki szeret;
el nem hiszed még, de nyitod már szemed:
az ablakon túl már új hajnal hasad,
s holnaptól egy új nap süti majd hasad...

Odaát

Hazug a száj, csak a szem mond igazat,
így a valóság a szavakból kimarad;
muszáj néha élőkre is szemfedő,
utált séma: Te is lehetsz szenvedő...

Gyógyír

Vár ránk már a szép élet:
boldog napok, és éjek...
Puskák, kötél, késélek?
Tőled most már mért féljek?

Csak őszintén

Véletlen? Elhiszem,
nem terveztük, hogy legyen,
egy talán, s egy igen,
jókor, s épp a jó helyen.

Kérdez ő, s felelem:
Tiéd vagyok egészen,
éltető szerelem...
Érthető? Nem éppen:

Már látom, elemészt,
megszorít, vagy elereszt,
de erről felerészt,
vagy egészen te tehetsz.

Engedd, hogy érezzem
benned önnön magamat,
s másik, mit kérhessek:
mint eddig is, magad add!

Ballag már a...

Igaz szóval buzdítottak:
Csak magadnak teszed!
Hitegettek: jobb, míg ott vagy,
és több lesz az eszed...

Mára minden hazugságot
jelszavaddá tettél,
visszanézve ma úgy látod,
mások miatt lett tél

benned az uralkodó évszak,
s vége minden nyárnak,
de előtted dél, nyugat, észak
s kelet, mind megvárnak!

Bízz, utadon nincs kudarc!
Ennél többet ki kívánhat?
Most már bölcsen indulhatsz
neki a nagyvilágnak!

Vakon követlek

Megfáradt szemem
a ködös hajnalba markol,
s bár vár a verem,
köszönöm, nem kell a bajból!

Ha hív a kezed,
tudnom kell, igaz, nem álom!
Tedd meg, ha teszed,
s megfáradt szemem lezárom...

Az enyém

Dübörög a szívem csendje,
a méltán tiszta dobszó;
ütemre, vagy balgán cseng-e,
elvesz-e, vagy visszaosztó?

Kimondatlan szavak súlya
terül szét a vállamon,
kibírom, ki én, újra;
s szívem csendjét vállalom!