|
Tiszta égbolt
Fűszálon aprócska vízcsepp,
Elillan gyorsan, csak higgyed!
Ledobja juhász a subát,
Hőgutát színlel a juhnyáj.
Őrzöm én, mélyen e lángot,
Két szemed ilyet nem látott,
Feszeng már bennem a szikra,
Eltűnne, menne, ha bírna,
Látna kinyílni egy ajtót...
Eljött az ideje hagynod
Tűzbe borítanom Téged,
Tenni a jót, meg a szépet,
Adni és adni csak egyre,
Nap nap után, törekedve
Arra, mi Neked is kellő:
Pára maradjon, ne felhő.
Falak...
Falak! Falak! Körbe falak!
Ennyi volt? Hát feladjalak?
Lelkem mélyén érzem, hiba.
Ajkam mormol: méreg-ima.
Dacolsz csak az érzésekkel,
Talán Neked fél élet kell...
Adnám vissza, mi elveszett,
De ez célodhoz elvezet?
Jöjj velem
Alattam a skótkockás alföldi táj,
Lebegek Feléd, ágyunk álmodni vár,
Eddig volt életem értelmet nyer:
Gondtalan ölellek két kezemmel,
Jelek a földön, jelek az égen is,
Orcádon mosoly, szélein vége sincs,
Boldogan lüktetek, vérem pezseg.
Bízz bennem... Előtted térdepelek...
Ketten
Soha nem kell más szerelem,
Aki volt is, mind feledem,
Neked sem jó a butítás,
Mellettem légy az útitárs!
Álomvilág
Erdő mélyén, lombok alján,
Vízeséses patak partján,
Zöld fű közé leheverve
Gondolok a szerelemre:
Nyugalom van, csend és béke...
Téged várlak, Szépek Szépe,
Gyere el és fogd a kezem,
Senkim nincs, csak Te vagy nekem.
Hova mennék?
Köd előttem, árnyékjáték,
Fojtott hang szól: Várj még, várj még!
Megtorpanok, hátranézek,
S kristálytisztán látlak Téged!
Köd előttem...
Habzó tenger, homokos part:
E kettősség jó nyomon tart,
Kívül harag, tajték mérged,
Belül béke, s az ég kékje,
Más az erzés, mást mond szavad.
Fogy az idő, nézd, hogy szalad:
Hamarosan negyed éve
Nem járunk már feketébe',
Kivirult a széles határ,
Nekünk dalol minden madár,
A rét is csak nekünk zöldell,
Jóban vagyunk éggel, földdel.
Zord hideg az ajtón kívül,
Fagyoskodók arcán kín ül,
Ám nekünk csak mosoly fakad.
Ha nem így lesz, okold Magad!
CSók
Egyetlen mosoly elég,
Rohanva rogyok Eléd,
Nem titok, szívem Tiéd,
Osztani nincsen miért.
Kezemmel kezedet fogom,
Érezd a lelkem rokon.
Vérvörös ajkad lesem:
Adsz vele csókot nekem?
Tüskék nélkül
Angyalok éneke szárnyal a széllel,
Vágyom a csókodat. Ajkamon égj el,
Add oda még ma a mennyei mámort,
SZép csoda nyíljon a rózsafaágból!
Párbaj
Távolodó két vörös lámpa,
Álmodozó lét, rögös, árva,
Tévúton a karma, ima,
Még nyújtom a karjaimat:
Bele-belekap egy szellő,
Keze, kezem csak egyszer lő,
Hibázni nem jó, nem szabad,
Ki ámít, megront, elszalad.
Te vagy...
Te vagy az álom, a mámoros éj,
Te vagy a tűz, ami száz fokon ég,
Te vagy a harmat bokor levelén,
Te vagy a reggel, felébredek én.
Te vagy a felkelő nap mosolya,
Te vagy a mennyország, vágyom oda,
Te vagy a víz, mire szomjazom én,
Te vagy a holnap a tegnapokért.
Miért éljek?
Mély Duna, vagy Sebes Tisza,
Oly mindegy, jeges mindkettő...
Határt most már nekem ki szab?
RAJTAD KÍVÜL NINCSEN NŐ!
Gyilkos Távolság
Elválaszt a Távolság:
Három órás vonatút,
Mintha volna száz ország...
Elszaladnál? Hova futsz?
Előlem ne menekülj,
Tárva vár a két karom,
Veled vagyok remekül,
Senki mást nem akarok!
Itt a vég...
Halál mozdul, feléled...
Eddig voltak Remények,
Élnék, de ez nem ÉLET,
Én Nélküled nem ÉLEK!
Káosz és Rend
Meghalok, ha elhagysz,
Te nekem AZ EGY vagy,
Gyűlölnöm kellene...
Nem ilyen jellemem!
Hiába sírom itt:
Szeretlek síromig?
Él bennem a Remény...
Légy VÉGLEG az enyém!
Nem adom fel!
Te vagy a Nap Éltem Egén,
Te vagy a Fény, s élvezem én.
Míg Ember ÉL a Föld kerekén,
Bennem is él, ÉL a Remény!
Mosolygós Fehér
Télhez itt az előszó:
Leesett az első hó,
Mindjárt itt a Karácsony,
Boldog lesz a javából,
Hisz együtt talál minket,
Csak akard tovább, s higgyed!
Család, Szeretet, Béke,
Mint én, Veled lesz végre.
Idéntől más lesz minden,
Fádnál találsz egy kincset,
Bontsd ki, ott leszek benne,
S táncolj kedvedet lelve!
Örüljünk most a mának,
Kerüljön a Bánat,
Legyen Ünnep száz holnap,
Egyre, s egyre Áldottabb!
Mosolygós Fehér
/átirat/
Télhez itt az előszó:
Leesett az első hó,
Mindjárt itt a Karácsony,
S édes lesz a kalácsom,
Hisz együtt talál minket,
Csak akard tovább, s higgyed!
Család, Szeretet, Béke,
Mint én, Veled lesz végre.
Idéntől más lesz minden,
Fádnál találsz egy kincset,
Bontsd ki, ott leszek benne,
S táncolj kedvedet lelve!
Örüljünk most a mának,
Kerüljön a Bánat,
Legyen Ünnep száz holnap,
Egyre, s egyre Áldottabb!
Egyetlen szó
Ahogy a telihold fénye simogat,
Érzem magányom szülte kínomat:
Itt vagy az ágyamon, alszol mellettem,
Én is itt vagyok, mégse kellettem.
Szerelmem tüze emészti testemet,
Szavad szívem hiába fedte meg.
Érzelmeknek parancsolni nem szabad,
Én mégis kérőn várom egy szavad.
Csak egy szó, mi számomra a mindenség,
Amely nélkül még nappal sincsen fény,
Ez a szó, mely legbelülről feleltet,
Mit én szívből mondok ki: Szeretlek!
Egyetlen szó
/átirat/
Ahogy a telihold fénye simogat,
Érzem magányom szülte kínomat:
Itt vagy az ágyamon, alszol mellettem,
Én is itt vagyok, mégse kellettem.
Ajkam mozog, csodákat fejteget,
Szavad szívem hiába fedte meg.
Érzelmeknek parancsolni nem szabad,
Én mégis kérőn várom egy szavad.
Csak egy szó, mi számomra a mindenség,
Amely nélkül még nappal sincsen fény,
Ez a szó, mely legbelülről feleltet,
Mit én szívből mondok ki: Szeretlek!
Megyek
Indulok. mert már várnak
Az éjszakai árnyak.
A semminek peremén
Ma ott leszek Veled én,
Táncolunk majd kábultan,
Nem tudva, hogy száz út van
Megállunk, és zuhanunk...
Visszahoz még tutajunk?
Csak Veled
Napjavesztett, sodródó bolygó,
Jéghideg, de belül jó forró,
Pók nélküli, lógó pókháló,
Őserdőben ragadt hóhányó,
Kopasz ágú fa a dombtetőn,
Kút kereke, mit a por benőtt,
Magányosan vadászó farkas,
Dohosodó varázsszó-atlasz,
Szót elnyelő riadt rémület...
Ez mind, mind én vagyok Nélküled!
Az utolsó vonat?
Megint integetsz, messze mégy,.
Könnyek szemeben: Lesz-e még
Vonat, amivel visszatérsz?
Bánat jön-e, vagy hintaszék?
Egy kicsit mindig meghalok,
Szívem szomorú szerfelett,
keresem, vajon merre lett
Jókedvem értelme. Halott.
Mással kezdeni nincs esély,
Mert felejtenem nincs remény.
Ha akarnád se keresnék,
A lelkem csakis Veled ép! |
AJÁNLOM AZ OLDALT
