Hiány

Folyón egy kanyar,
Alámosott sziklapart;
Lélekharang-dal...

Fény

Sűrű, Sötét Éj...
Nekem sosem lesz Kék Ég?
Ragyogj rám, Szépség!

Közel, mégis távol

Közel vagy! Bennem!
Ma még elkeseredtem:
Távol vagy tennem.

Induljunk

Felkelt a napunk!
Érzed? Ketten mi vagyunk,
Eggyé olvadtunk...

Nélküled

Sötét fellegek...
Csak álmokat kergetek?
Félek, elveszek.

Fogom kezed

Októberi fény,
Tündöklő mennyei tér...
Van, ki elkisér!

Láttalak

Álomkép vagy tán?
Szoborrá válva hagytál...
Tudnám, ha fagy vár.

Bűnbe vittél

Kígyó súgta tett:
Itt az alma húsa, vedd!
Ettük. Súlya lett.

Kopp-kopp

Mennyek ajtaja,
Csalogatnak halk szavak...
Késnem nem szabad!

Csillag-szemek

Tüzet szít szemed,
Téged nézve elveszek.
Vigyázz, égetek!

Mi

Ím, ketten vagyunk,
Végre élünk, nem halunk,
Izzik csillagunk.

Győztél

Hallgatom hangod,
Nézem tündéri arcod.
Megvívtad harcod.

Köszöntelek

Fények a kertben,
Megürült hely a mennyben,
Pislogsz a csendben.

Vágyom Rád

Fagyos tengerár,
Kiáltásom messze száll.
Várlak. Jössz-e már?

Nem hallgathatok

Szívem dörömböl...
Fájdalmas lett börtönöm,
Délre költözöm!

Érzések csúcsa

Tűz lobog bennem,
Egymásnak vagyunk, ketten.
A rabod lettem.

Magamon kívül

Merengve nézek,
Kialudtak a fények.
Szeretlek Téged!